Marvel vagyok ments ki innen - vigyázz clickbait cím, ez igazából a Kuksi nevű, krvarossz kismacska gazdikeresője, de azt nem olvasná el senki, így meg hátha...



Marvel vagyok, és én elvileg már meg lettem mentve. Kiskoromban fogadott örökbe a Csaj, kaptam egy csinos lakást, bútorokkal, játékokkal, nagy terasszal, macskahálóval és tisztességes ellátást. A Csaj kezdetben értelmesnek látszott és rájött, hogy abszolút nincs szüksége másik macskára, hiszen itt vagyok neki én, mi másra vágyhatna. Cserébe akkorára nőttem, mint egy közepes testű kutya és a kedvéért elviselem a robotporszívóját, pedig elég lenne egyszer ráülnöm és nem vigéckedne többet. Remekül teltek a napjaink, amíg meg nem jelent az életünkben a Nepper.



A Nepper olyan mint egy biztosítási ügynök, csak biztosítás helyett állandóan kiscicákat próbál rásózni „ideiglenesen” gyanútlan családokra.



A Csajt is megkörnyékezte egy cuki pöttöm kiscicával, mondván, hogy milyen jó, a Marvinak lesz játszótársa (wtf?). Ide oda hugyozással a lakásban finoman jeleztem, hogy nem óhajtok óvóbácsi lenni, köszi. A Csaj nem hiába járt 6 évig egyetemre, gyorsan felállította a diagnózist: Marvika Nem Szeret Kiscica. A kiscicának ezek után gyorsan sikerült végleges családot találni, én pedig nagylelkűen újra elkezdtem alomba pisálni.



Erre mi történik? A Csaj meg a Nepper úgy gondolja, hogy „ez egész jól ment” (WTF?) ezért újabb kiscicák érkeztek. Én meg hálából elkezdtem a Csaj ágyába hugyozni, csak a miheztartás végett. A Csaj pedig gyorsan kért egy kis szünetet a Neppertől, hogy kisimuljanak mindkettőnk idegei, illetve kicserélte az ágyát és még néhány bútort.
Rövid nyugalmas időszak következett, majd megint bekopogtatott hozzánk a Nepper, a következő szar dumával: „Nézd Évi ( a Csaj ) van itt ez a kis vaksi cica, nincs hova tenni, mehetne hozzád ideiglenesbe? Nem sok vizet zavar, elvan egy sarokban, mint egy cserép muskátli.” A Csaj meg erre, az egyetlen elfogadható válasz helyett – Akkor vidd haza te bmeg, tedd bele öreganyád Zsolnay vázájába aztán nézegessed – Úristendecuki csatakiáltással hazahozta Kuksikát, a Sátán macskáját.



Kuksika még csak nem is vak, pont annyit lát, hogy mindenre fel tudjon ugrálni, illetve egységnyi idő alatt pont ugyanni kárt okozni, mint egy látó kismacska. A 10 kilós bojler testemhez épített macskahálót, ami 5 éve sértetlen az első nap széjjelrongálta és átnézett a szomszédba. Megzabálja a kajámat, nem hagy pihenni, lóg a függönyön és még sorolhatnám. Gondoltam, hogy itt az ideje előhívni a Csajból az etológust, ezért ismét elkezdtem az ágyába pisálni. Aránylag rövid idő alatt eljutottunk a bővített tézishez, miszerint Marvel Nem Szeret Kiscica, Marvel UTÁL Kuksika.



Írt is a Neppernek, hogy találjanak ki valamit, mert kurvavilágvan nálunk. Erre a Nepper jött azzal a szánalmas blöffel, hogy „akkor áthelyezzük”, mire a Csajnak megint meglágyult az agya és opálos szemekkel pötyögte a választ, hogy „jaj szegény kiscicát meg fogja viselni a sok költözés, inkább maradjon és próbáljunk neki végleges családot találni”. Mivel ez a két szerencsétlen 3 hónap alatt odáig bírt eljutni, hogy cuki képeket csinált Sátánkáról, úgy döntöttem a kezembe veszem a projekt menedzselését.



Tehát:
Jó humorérzékkel és kötél idegekkel rendelkező családot keres Kuksika, a látássérült kiscica. Nagyon cuki, ám kissé szertelen, korából adódóan hajlamos a csintalankodásra. Ha van már másik kutyád/cicád, annál könnyebb lesz Neked, Ők meg majd csak elviselik valahogy. Oltásokkal és chippel rendelkezik, nemsokára lehet ivartalaníttatni, higgyétek el erre a világra egy Kuksika is bőven elég.



Ha szeretnéd ezt a tündéri csöppséget, írjál emailt a macskamentes@noeallatotthon.hu email címre, válaszolj a kérdésekre és vidd innen Kuksikát, de marha gyorsan.

Üdvözlettel: A Marvel