Szervusz kérlek, a nevem Diego.

Arra készülök, hogy visszautasíthatatlan ajánlatot tegyek neked, mindkettőnk megelégedésére.
A helyzet a következő: öt éves szürke, cirmos-perzsa keverék kandúr vagyok. Márciusban várólistáról kerültem a Noé állatotthonba, nem túl jó állapotban. Nem fárasztalak a részletekkel, mivel nem szeretek panaszkodni, egy szó mint száz, kiderült, hogy van egy gyógyíthatatlan betegségem, amit ijesztően csak macska-aids-ként emlegetnek az állatorvosok. Ez rád nézve veszélytelen, de sajnos kizárja, hogy más macskákkal ismerkedjek - hacsak nem vírushordozók ők is - , mivel a betegségem sajnos fertőző.
Ugyanakkor jelenleg nagyon jól érzem magam, egyáltalán nem érzem magam betegnek. Jó húsban vagyok, a bundám teljes pompájában megtekinthető a Noé egyik kifutójában, amit azonban betegségem miatt jelenleg teljes egészében én foglalok el.
Ha úgy döntenél, hogy apró hibám ellenére is engem vinnél haza, nagyon sok mindenkin segítenél.
A gondozóimon, akiknek megszakad a szíve, hogy hónapok óta senkinek sem kellek, senkinek nem akad meg rajtam a szeme...
A rácson túli egészséges cicákon, akiknek sokkal nagyobb és több helye lehetne, ha végre gazdihoz költözhetnék...
Magadon, mert egy IGAZI macskával gazdagodhatnál, nem egy nyámnyila behódolóval, hanem egy igazi, markáns, öntudatos, komoly kandúrral.
És nem utolsó sorban rajtam, mert a fentiek ellenére erőteljesen kezd megcsappanni az önbizalmam. A kezdeti lelkesedésem már múlik, nem hittem, hogy ennyire nehéz lesz otthonra találnom. Ha engem nem zavar a betegségem, gondoltam mást se fog, de sajnos úgy látszik mindenkit elijesztek vele. Pedig csak egy otthonra és egy kis gondoskodásra vágyom. Ne beteg macskaként, hanem macskaként tekints rám. Én is egy vagyok a sok gazdikereső közül. Igazságtalanság, hogy a betegségem miatt ne lehessen boldog, gazdis életem.

Nagyon kérlek, vigyél haza...