Melyik macskarajongóval ne történt volna meg, hogy cicája játék közben, előzetes figyelmeztetés nélkül megkarmolta? Arról nem beszélve, hogy az ölünkben legbájosabban fészkelődő, dagasztó cicával is néha nehéz türelmesnek lenni, mert karmait akaratlanul belénk vájhatja – elutasítani pedig nem szeretnénk. Hát igen… csak ne lennének azok a fránya karmok! De mielőtt megharagudnánk kedvencünkre egy-egy ilyen baleset miatt, gondoljuk végig, miért van szüksége a karmokra, és mit tehetünk azért, hogy ezek ápolásában segítsünk neki, mert így mindenki jobban jár, beleértve lakásunk berendezését is.



Szelídített tigris

A karmok nem az evolúció apró kellemetlenségeként fejlődtek ki, hanem a macska életben maradásának nélkülözhetetlen eszközei: segítenek neki fára mászni, hogy elbújhasson, vagy vadászhasson, foghat vele, vészhelyzetben pedig hatásosan védekezhet. Egy éles karmokat villogtató macska látványa ugyanis elég elrettentő lehet ahhoz, hogy a harcra ne kerüljön sor, így mindkét fél sebek nélkül, épségben ússza meg az összeszólalkozást. Márpedig egy egész életében lakásban tartott macskánál sem tudhatjuk soha, mikor adódhat egy olyan helyzet, amelyikben az élete múlhat a karmain.



Ápolás

A macskacsaládra általánosságban véve jellemző, hogy gondosan ápolják karmaikat. Az elöregedett részeket leharapdálják, a többit tisztára nyalogatják, főleg a mellső mancsokon, mivel a karmok ott jóval gyorsabban nőnek, mint a hátsókon. Egy kijárós cicánál előfordulhat, hogy a karmai jobban kopnak, mint kellene, de egy benti cicánál mindenképpen rendszeresen kell ellenőrizni a karmok állapotát, szükség esetén pedig segíteni is kell a cicának a manikűrözésben, habár kevés az esélye annak, hogy ezt a beavatkozást a mindennapi tisztálkodásába extra adag kényeztetésként fogja értelmezni. Egy kaparófa elhelyezése segíthet a koptatásban, de nem mindegyik cica fogadja el, marad tehát a karomvágás. A rendben tartott karmok nemcsak számunkra, és lakásunkra nézve kellemesebbek, de szerkezetükből adódóan egészségesebbek is, mert szálasan hasadó szarulemezekből épülnek fel. Ha túl hosszúra nőnek, széthasadhatnak egészen a véreres részig, ami fájdalmas, és komoly gyulladással járhat.



Eszközök és a vágás menete

Soha ne használjunk közönséges ollót vagy csipeszt! Ez vágás közben kilapítja a karmot, amelyik így a kelleténél tovább hasad, és megsérül. Szerezzünk be speciális karomvágó ollót, amelyik egy félkör alakú bemélyedésnek köszönhetően meggátolja, hogy a karom szétlapuljon, és rosszul hasadjon.



Minél kisebb az olló, annál kisebb a baleset veszélye, mert azzal számítani kell, hogy kedvencünk nem fogja nyugodtan végigülni a manikűrt. A leghatékonyabb, ha megfogjuk a macska mancsát, egyenként picit megnyomjuk a párnácskáit, hogy előbújjanak a karmok, gyorsan ráhelyezzük az ollót, és vágunk.



Arra nagyon kell vigyázni, hogy csakis a véreres részig vágjunk! Néha nehéz egészen pontosan megtalálni ezt a részt, ezért az a legbiztonságosabb, ha nem próbáljuk a véreres részhez minél közelebb levágni a karmot, hanem ha hagyunk legalább 2-3 millimétert a vágás és az érzékeny rész között. Kismacskák esetében a vérerek gyakran nem is látszanak, ezért legyünk fokozottan óvatosak, és csak 2-3 millimétert vágjunk le a tűhegyes karmok hegyéből! Ha félünk attól, hogy bajt okozunk, vigyük a macskát állatorvoshoz, aki szakavatottan rendbe hozza a hosszúra nőtt karmokat, és azt is megmondja, milyen sűrűn kell visszajárni.



Egyszerű szabályok

Macsekunk idővel valószínűleg meg fogja szokni, hogy a manikűrön át kell esnie. Főleg ha kiskora óta rendszeresítjük ezt a tevékenységet. Ha mi is nyugodtak maradunk, és jutalomfalatkákkal, meg sok simogatással díjazzuk kedvencünket, a karomvágás valószínűleg nem fog ötfelvonásos görög drámává fajulni. Érdemes ezen felül tiszteletben tartani, hogy kedvencünk pont milyen kedvében van, mert ugyanolyan változó lehet, mint a mi lelkiállapotunk. Ha a macsek fúj, vagy elhúzódik a simogatás elől, akkor nincs barátkozó kedvében (ami nem jelenti azt, hogy nem szereti többet a gazdit!), a további közeledési kísérletekről ezért inkább mondjunk le egy rövid időre. Még egy szabály: mivel a macskák gyakran csak kivételes esetben engedik, hogy a hasukhoz nyúljunk, akkor se próbáljuk minden áron, azonnal megsimogatni a pocakjukat, ha a hátukra fekszenek. Ha viszont a macska hátraveti a fejét, és / vagy dorombol, akkor azt már értelmezhetjük meghívásnak egy kis simihez. Végül pedig nézzük el neki, ha belefeledkezik a játékba, és megkarmol bennünket – könnyen megeshet, hogy egy hirtelen mozdulattal ráijesztettünk, és az ösztönei bekapcsolták a védekező mechanizmusokat, nem gonoszságból támadt ránk. Sok türelemmel, és odafigyeléssel pedig a macskák zömének meg lehet tanítani, hogy játék közben se karmoljanak.



Nem lehet elég gyakran hangsúlyozni, hogy annak, aki cicát vállal, tisztában kell lennie a cicatartás egy-két árnyoldalával. A macskákat nem csak ártatlan rózsaszín párnácskákkal áldotta meg a természet, ott vannak a tűhegyes karmok is – de ez nem ok arra, hogy lemondjunk a cicatartásról. Legyünk velük kicsit türelmesebbek, és elnézőbbek, mert cserébe úgyis aránytalanul sok szeretet kapunk a kis tigrisünktől!

Zita