Nehéz évértékelő beszámolót írni egy olyan év után, mint 2020. Korábban elképzelni sem tudtuk volna, hogy ekkora fordulatokat, ilyen, sokszor szürrealitásba hajló változásokat tapasztaljunk. Mondhatnánk, hogy „az élet nem áll meg”, de ez sem teljesen igaz. Az életünk megállt, aztán rohanásba kezdett, felfordult, lezuhant – és mindezt azóta is szédítő körforgásban. Csak kapkodjuk a fejünket.

2020-ban szinte minden elmaradt, ami a veletek való kapcsolattartás veleje számunkra. A rendezvények, a nyílt napok, a találkozások. Próbáltunk persze folyamatosan hírt adni magunkról, jelen lenni a mindennapjaitokban, megfelelni az új kihívásoknak. Gazdijelöltjeink, önkénteseink, ideiglenes befogadóink egészségének védelme érdekében igyekeztünk élni a technika adta előnyökkel és a cicák látogatása, így a leendő gazdik megismerése és védenceink örökbedása esetében kiválóan bevált a videochat gyakorlata. Nagyon visszavárjuk persze azt az élményt, hogy a doromboló bársonytalpút választott Álomgazdija ölébe kucorodva láthassuk a kanapénkon, de ebből a szempontból az élet szerencsére mégsem állt meg és az örökbeadások zökkenőmentesen működhettek tovább.

Mivel a délceg bajszú dorombolók flegmáját egy jöttment világválság aztán igazán nem tudja megzavarni (ők különben is letudták a részvételt azzal, hogy a covid-19 feliratú üvegcsét lepöckölték a laboratórium polcáról – mi baj lehet…), tudunk hát stabilitást, állandóságot találni, sőt, sok kifejezetten pozitív történésre koncentrálni.

Általában elmondhatjuk, hogy a nehézségek dacára, statisztikai adataink szépen növekedtek, büszkén kijelenthetjük, hogy a megelőző évhez képest közel másfélszeresére tornáztuk fel a számokat! 370 cica került gondozásunkba és bizony, bizony, ebben a furcsa évben is, 328–an (119 felnőtt és 209 kölyök) közülük, már álomotthonuk kényelméből figyelik a híradóban az aktuális eseményeket (feltehetőleg azon morfondírozva eközben, hogy kiben merülhet fel az az abszurd ötlet, hogy holmi pandémia miatt késsen a vacsora…).

Pihe-puha kiscicáink

Ki kell emelnünk, ismét és még inkább, hogy javarészt az enyhe ősznek és télnek köszönhetően szinte eltűnt a kiscica szezon. Gyakorlatilag egész évben kapunk segítségkéréseket és érkeznek gondozásunkba, jobb esetben mamával a picik, rosszabb esetben pedig elárvult csöppségek, akiket aztán önkénteseink odaadó fáradozással igyekeznek megmenteni, javítani kicsit, az ilyen korban mama nélkül maradt csöppségek esetében amúgy még, nagyon alacsony túlélési esélyeken. Mantrázzuk hát újra és újra, hogy ez az állapot, a sok-sok halálra ítélt, nem kívánt apróság megszületése kizárólag az ivartalanítással és közös felelősségvállalással kerülhető el. Kérünk, segítsétek ebben az állatvédők munkáját!

Kisebb...

...és nagyobb betegeink

A magasabb számok sajnos egyben azt is jelentik, hogy sokkal több volt a sérült, balesetes, beteg a bekerülő cicák között, az év során a borzasztóan rettegett parvó sem kímélte apróságainkat.

Egy hatalmas sikertörténet: A gerincsérült, lebénult Balerina cica jár, játszik, és uralja az ágyban Őt megillető helyet!

Másik hősünk Nyilas Misi, akit egy állatkínzó nyíllal lőtt át :( - Mostanra gyönyörű, gazdis kandúr vált belőle

36 esetben, minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerül megadnunk a második esélyt. Ezek a cicák mind-mind magukkal vitték szívünk egy darabkáját. Elvesztésük csak még keményebb küzdésre sarkall minket, a csodálatosan felépült és meggyógyult védenceink előtte-utána képeiből pedig ti is láthatjátok: bőven van értelme küzdeni.

Akiket elvesztettünk

Eredményesen folytattuk maine coon és perzsa fajtamentő csoportjaink munkáját is, ezek közül a különleges cicák közül 33 talált álomgazdira.

Fajtamentésünk 2020 évi mentettjei

A számok talán beszédesek, reméljük azok. Az is beszédes, hogy cicamentő csapatunkhoz 2020-ban is szép számmal csatlakoztak új önkéntesek, akikkel a közös munkán és szenvedélyen túl, szoros barátságok is kötődtek. Hálásak vagyunk, ezért az egyre bővül családért és nagy szeretettel várjuk a csatlakozni kívánó jövőbeli „rokonainkat”.
Ha pedig már családról esik szó: HIÁNYOZTOK!!! Hiányzik a nagy Noés családunk, a támogatók, állatszerető sorstársak, a találkozások, a beszélgetések. Szeretnénk megköszönni, hogy ebben a rendhagyó évben is velünk voltatok, adományaitokkal, munkátokkal, figyelmetekkel segítettétek tevékenységünket, segítettetek minél több bársonytalpú megmentésében. Nagyon bízunk benne, hogy hamarosan élőben is együtt leszünk. Mi már nagyon várjuk!