Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Speciális programok
Macskamentés
MiniMenhely-program
Boxermentés
Bulldogmentés
Cane corso mentés
Csau-csau mentés
Rókamentés
Lómentés
Linda
Keverék kutya
(P)RÉMSÉG
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

KeverékKutya Webshop

Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Állatok Világnapja NOÉ Állatotthonban 2017.
2017.10.04.

Vasárnap kicsit leégett a vállam. Ez még önmagában nem akkora szám, csakhogy vasárnap éppen október 1-et mutatott a naptár. És csodálatos meleg, napos idővel köszöntött ránk az idei Állatok világnapi megemlékezés. Az összes elázott tavaszi rendezvényért kárpótolt ez a nap és így az is látható volt, hogy mekkora is valójában a Noé család.



Ez a rendezvényünk immár évek óta hagyományosnak mondható, egyike a legfontosabbaknak, hiszen ezen a napon az állatokat, az állatok védelmét ünnepeljük és azt a nagyon különleges, nagyon érzelemdús kapcsolatot, ami a saját állatainkhoz fűz minket. Ez pedig egy igazi örömünnep, így aztán ennek jegyében gyorsan buliztunk is egy hatalmasat, az egész nap láb alatt lábatlankodó kutyákkal egyetemben.



A hangulatról számos vendégfellépő gondoskodott, akik örömmel tettek eleget meghívásunknak és igazi családias örömzenélésben részesítettek minket. Volt itt mindenkinek kedvére való: interaktív gyerekkoncertek az apróságok legnagyobb örömére, nagyon dögös nagyon rock, tüzes szamba, és persze ahol a Pa-dö-dö is ott van, ott „nincsen záróra”. A készenléti rendőrség pedig senkit nem állított elő, ellenben mindenki fergeteges jókedvéről gondoskodott.



















A pontgyűjtő akadálypályát nagyon sokan teljesítették, a gyerkőcök ügyesek, okosak, lelkesek és kreatívak voltak, nagyon klassz alkotások születtek és sok érdekes információval lettünk gazdagabbak. Vendégünk volt például egy kis tanrek, akiről most már mindannyian tudjuk, hogy a rendszertani pereputty tekintetében közelebb áll egy aprócska elefánthoz, mint a sünikhez. A mászófalra – amire én még felnézni is alig mertem – például csupa kis pókember kúszott fel, az egyetlen bánatom pedig csupán az volt, hogy nem láthattam Dorkát csodaszép ívben lerepülni a rodeó bikáról…















A fizikai-szellemi kihívásokban – és a rengeteg kutyapusziban – megfáradt közönség a Bravos jótékonysági Macskávézóban frissíthette fel magát és a hambuergerből sem hiányzott cseppet sem a hús, a vegetarianizmus világnapja jegyében.





Felsorolni is nehéz lenne minden résztvevőt és mindazon élményeket, amiket ezen a csodás napon kaptunk. A nap végére, a sok pörgés-sürgés-forgás után fáradtan, elárasztott a hála. Hála a sok látogatóért, akik velünk töltötték a napot, hogy együtt ünnepelhessünk. Hála a vendégekért, akik megtiszteltek minket részvételükkel és ilyen színessé tették a programokat. Hála az önkéntesek apraja-nagyjáért, akik kemény munkával, de vidáman bonyolították le az eseményeket. És hála a sok szaladgálásban kimerült kutyáimért, akik mellettem pihenhetnek, boldogságban, biztonságban. Az idei Állatok világnapja tele volt mosollyal, mókával, kacagással, barátsággal. Együtt ünnepelt egy olyan óriási család, amelynek felnőtt tagjai tudják, felnövekvő tagjai pedig tanulják, hogy a mellettünk pihenő kutyák, cicák, papagájok, sünik (és tanrekek), és bármely, a környezetünkben élő számtalan állatka boldogsága és biztonsága fontos és közös feladatunk és felelősségünk. És azt hiszem, hogy ezért a közös tudatért és elkötelezettségért mindannyian igazán hálásak lehetünk.





























Nézegetnél még képeket a rendezvényről? Megteheted ITT!

Jövőre Veletek ugyanitt! :)



Megosztom a Facebookon