Golyó bánata
2017.08.20.

Az elmúlt napokban Ceasar sok-sok menhelyen töltött év után gazdisodott és hazaérkezett. Boldogok voltunk, együtt örültünk a nagy fehér mackónkkal, csupán Golyó kucorgott szomorúan a sarokban, hisz kennel társát veszítette el.
Gondoltunk egy nagyot, Gyopárkának karantén ideje éppen lejárt és kipróbáltuk őket. Volt olyan is közöttünk, aki fenntartásokkal fogadta az ötletet a méretbeli különbségek miatt. De én tudtam, hogy ez sikerülhet.
Gyopár először megilletődve fogadta ezt a kitörő, szenvedélyes érzelmet, sőt voltak olyan percek is amikor fenyegetően morrantott, de Golyó nem adta fel egyszerűen betolakodott a kis puli szívébe. Nála nincs átmenet, legyen szó emberről vagy kutyáról, Golyó tornádóként ontja szeretetét, feltétel nélkül imád mindenkit.
Újra boldog, már nincs egyedül. Azóta nagyokat játszanak, futkosnak és folyamatosan vigyorognak. Golyó ismét a régi!




Érzem, hogy hamarosan Golyó életében is eljön az a pillanat, amikor saját család mellett sohasem érzi magát egyedül. Nagyon megérdemli!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon