Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Történetem a kezdetektől...
2011.11.03.

Halihó mindenki!

Na, most van rátok egy kis időm, gondoltam összedobok nektek mára is valamit. A mai poszt, segít nektek egy picit abban, hogy jobban megismerjetek. Mesélek egy picit magamról és a celebségről.



Kezdjük a legelején. A szüleim és tesóim eltűntek. Egy reggelen egyedül találtam magam az erdőben. Sehol senki, csak én. Hideg volt, éhes voltam és féltem, mit féltem, rettegtem. És ekkor jött két simabőrű,és megmentett. Magához vett, nevelt, ápolt, majd idehozott a Noéra.



Itt megismertem aput. Akiről akkor még nem tudtam semmit, és csak pici róka voltam… ő meg nagy, és kopasz is…. hát csoda ha ilyen volt az első reakcióm?? (Bocsiiii apuuuu )



Na de folytassuk ahol abbahagytuk. Megérkeztem a Noéra. Minden új és sok az állat, a kétlábú, vannak itt mindenfélefajta szerzetek. Engem nem tettek be a többiekhez, mert túl pici voltam még, így, apuékkal éltem egy házban. Eleinte ők is csak olyanok voltak nekem, mint minden simabőrű. De azután egyre jobban megszerettem őket. Megismerkedtem a lakótársaimmal is, akik mind jófejek annak ellenére, hogy kutyák. És anyu meg apu, már az igaziak, azt tanították, hogy a kutyák gonoszak és bántanak. Itt egészen mást tapasztalok. Elvagyok velük, néha lepofozok egyet - kettőt, volt már akit nyilvánosan is megaláztam….khmm….bocsi Pók.



Igen, a nyilvánosság. Hát minek tagadjam vagy szerénykedjek, én vagyok a Noé jelenlegi sztárállatainak egyike. Minden hétvégémet egy-egy rendezvényen töltöm, ahol fagyit kapok, simiznek és imáááááádnak az emberek. Apropóó fagyi…nem emlékszem túl sok adományra…ejj ejj emberek. Na, mindegy. Biztosan eltévedtek útközben.
Igen szóval, még mindig a nyilvánosság. Szerepeltem már Híradóban, Beszélgetős műsorban, és minden rendezvényen részt veszek. Ott voltam az Állatok világnapi felvonuláson is.



Nem mondom, hogy könnyű az életem, de hát minek panaszkodjak. Van kajám, házam, családom, az emberek szeretnek és sztárolnak, megvan mindenem.



Na mára ennyi. Elálmosodtam. Sok - sok pacsi nektek! Hamarosan újra jelentkezem!



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában