Wolfi
2011.02.27.

Tegnap fogadtuk örökbe Farkast, aki egyelőre Wolfi. Az ideiglenes befogadók hívták így, és ha nem ragad rá valami név, valószínűleg ez marad. :)
Délelőtti órákban mentünk ki érte Sülysápra, ahol az állomáson találkoztunk a befogadókkal. A kutya már az autóból kiszúrt minket, mondtam is a páromnak, hogy nézze mennyire néééz :)
Pórázon még nemigazán tud menni, illetve ő nagyon megy, én meg csúszok hason utána, de majd ebbe is belejövünk. :) Nem volt hosszú utunk, de nagyon meglepődtünk, hogy mennyire ügyesen viseli a tömegközlekedést. Mindig hozzánk bújik, vagy csak hozzánk ér, és annyi neki elég. Fegyelmezett, okos, tündéri. :) Hazáig legalább 6 ember kérdezte meg, hogy milyen fajta kutya és honnan van, vagy azt, hogy meg lehet-e simogatni, mert annyira szép és aranyos.
Két szembetűnő tulajdonságát már felfedeztük az első egy két órában a kutyának: gyerekmániás, és aluljáró-fóbiás. Ha sétálunk, és gyerek hangot hall, azonnal odafordul, és nagyon szeretne odamenni. A másik pedig az, hogy valami történhetett vele aluljáró közelében (ugye az állomáson találták valahol a síneknél, ahol szintén van aluljáró), mert nem hajlandó aluljáróba menni. Egyszerűen semmivel nem lehet rávenni, hogy lesétáljon velünk. A vonatállomás aluljárójától meg egyenesen rosszul van. De nincs ezzel baj, megoldjuk másképp. :)

Az ételt nagyon szépen veszi el, nem akarja leharapni a kezünket, de még az ujjunkat sem. Nem probléma a két kutya egymás mellett etetése sem, egyik sem morog vagy féltékenykedik.

Mindkét kutyuson látszik azért az "inkább engem simogass" és nyomják a
fejüket közelebb és közelebb, de mindketten megkapják a simogatás adagot, és már nincs is probléma :)

Itthon nagy volt az öröm, szaladgálás a kertben, mindenre felugrálás, stb..
A macskák részéről az az öröm viszont egyelőre még nem tapasztalható. A két kisebb cica a találkozás utáni fél napot a spejzben lévő létra tetején, illetve egy szekrény legmélyén töltötte. A nagyobbik viszont (a kinti macska, aki nem igényli hogy bent legyen csak mikor eszik) eléggé öntörvényű, és bár elszaladt a kutya elől és fújt rá, ahogy elmentünk mellőle, hogy békén hagyjuk, követett. Jött utánunk. A kutya meg ugatta. Én meg húztam vissza a pórázzal.. A macska meg meg akarta enni a kutyát. Tehát, ő is bent aludt az este, nem is akar kimenni.. Ha ki is indul, meglátja a kutyát, és azonnal fordul vissza. :D De a szúnyoghálón keresztül
folyamatosan ismerkednek, nehéz hetünk lesz, de a következő hét végére már
biztos nem lesz macskaprobléma :)

Csatolok pár képet, az első napról!

Első kép: Ahogy átvettük a kutyust, felszálltunk a vonatra és már készült is az első kép:)
Második: Floki kutyus ( a másik kutyusunk) megunta Wolfi ugrálását, elfáradt és bement a kutyaházba. Wolfi meg kint ugrált és hivogatta kifelé.. :)
Harmadik: "LÉGYSZI SZEDD KI ONNAN" fejecske... :))
Negyedik: "Nem én rángattam le azt a rongyot a szárítóról..., tényleg nem én voltam... SZERESS" :D







Jelentkezünk majd még, remélem a cicákkal nem lesz később semmi gond. :)
Köszönjük ezt a kis Tündért kedves Noé, rengeteg szeretet és csibészség van benne, épp ezért szeretjük már most annyira! :) Okos kis házőrző, bár néhány dolgot még meg kell tanulnia, abszolút hajlamos a tanulásra, akarja is csinálni amit mondunk neki. :)

További szép napot kívánunk, és mégegyszer köszönjük! :)

Andi, Attila

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon