Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

A vadorzók köztünk élnek
2011.02.28.

Gödöllő külterületén vagyunk, egy sűrűn lakott utca utolsó házánál. A ház nincs körbekerítve, mind az utcáról, mind az erdő felöl szabadon megközelíthető és jól átlátható. Tehát nincs barikád, nincs vizuális védelem. Ennek ellenére a látvány döbbenetes. Amerre csak körbe nézünk mindenhol csapdák, rothadó állat tetemek. A ház mellett egy karámban hatalmas, gyönyörű, kifejlett gímszarvasbika néz ránk barátságosan, egy másik karámban két kifejlett vaddisznó (egy kan és egy koca) túrja földet és érdeklődve jön közel a karám széléhez. Egy sötét, talán istállószerű építményben több, megszámlálni sem tudjuk, mennyi süldő vaddisznó bújik össze félénken.


Előzmények: néhány kiránduló felháborodott bejelentése kapcsán kezdtünk foglalkozni a témával. Kirándulásuk alkalmával véletlenül botlottak ebbe az erdőmelletti tanyába. Megdöbbenve látták, hogy valaki magánháznál tart egy szarvasbikát, illetve látták a kihelyezett csapdákat és benne a rothadó húsokat.

Ha igaz amiről beszélnek, akkor itt nyilván valóan vadorzásról és feltehetően engedély nélküli vadállattartásról van szó. Az már csak hab a tortán, hogy amikor a „házigazda” felfedezte az érdeklődő nézelődőket egy puskával a kezében utasította őket a terület elhagyására.

A bejelentés döbbenetes, szó nélkül állatvédőként nem mehettünk el mellette. Már másnapra megszerveztünk egy „kirándulást” a helyszínre, melynek elsődleges célja a helyszín felmérése és a bejelentés valóságtartalmának kiderítése volt. Kis előőrsünk inkognitóban érkezett és a várható veszély miatt, szigorúan csak távolról mérte fel a körülményeket. A bejelentés minden szava igaz volt. Nem volt idő hezitálni.

Azonnal szervezésbe kezdtünk. Gödöllői helyismert hiányában segítséget kértünk a Szomorú Szív Állatmentő Szolgálattól, illetve a Pest Megyei Állategészségügyi Igazgatóságának Gödöllői Kerületi Hivatalától. Két hatósági állatorvossal megerősített különítményünk másnap a helyszínre érkezett.
A tanya valóban nem volt körbe kerítve, így probléma nélkül bejutottunk a hatóság embereivel. A háziak nem voltak otthon, így sajnálatosan nem tudtak azonnal felvilágosítást adni az egyre több miértre és hogyanra.


A helyszíni szemle során megtaláltuk a fogva tartott gímszarvas bikát, akit minden bizonnyal kis kora óta fogva tartanak, hiszen kifejezetten barátságos és még az idegen emberek társaságát is keresi.


Ugyanezt tapasztaltunk két vaddisznó esetében is, akik mikor odaléptünk a karámjukhoz érdeklődve dugták oda konnektor orrukat.


Sajnos a zárt istálló félhomályában már nem ennyire szép és boldog állatokat látunk. A sötétben összebújva kucorgott 10-15 süldő vaddisznó. A rossz fényviszonyok és a gondosan bezárt helyiség miatt, csak saccolni tudjuk az élő állatok mennyiségét.


A területen további, jelenleg üres, de egyértelműen állattartására kialakított karámot találtunk.

Az érvényben lévő jogszabályok szerint a vad a Magyar Állam tulajdona. Vadállatot fogságban csak engedéllyel, komoly indokkal lehet. Ha egy vadállat megsérül, vagy apróságként árván marad, akkor a helyileg illetékes vadásztársaság, illetve a vadászati hatóság illetékes a sorsáról gondoskodni, ők állíthatják ki ezen állatok tartásához szükséges engedélyeket.

De felmerül a kérdés, hogy vajon milyen céllal tart valaki magánháznál szarvast és vaddisznókat? Mivel a tulajdonos a helyszíni szemle során nem tartózkodott otthon, így, még, ha van is vadállattartási engedélye, azt nem tudták a hatóság emberei ellenőrizni.

Az élő állatokon túl rengeteg csapdát találtunk. Többek között ládacsapdákat, hurokcsapdákat, taposócsapdákat és élő állattal (galambbal) felcsalizott héjacsapdát is. A csapdák nagytöbbsége élesre állított, csalival ellátott eszköz volt. Bennük friss galambtetemek, illetve, rothadó, mumifikálódott állati maradványokkal.







Több helyen az ágakra fellógatott állatmaradványokat találtunk, alattuk a földön hurokcsapdával.




Nem hiszünk a szemünknek, hogy ez megtörténhet szinte a lakott területen belül. A szomszédok, kirándulók szeme láttára és eddig senkinek nem tűnt fel, senki nem tett bejelentést az ügyben. A tulajdonos a legkisebb energiát sem fordította arra, hogy legalább a legminimálisabb módon álcázza, vagy leplezze tettét.

Amit láttunk az teljesen egyértelműen vadorzásra alkalmas eszközök voltak. A vadorzás, vagyis az orvvadászat minden eszközzel tilos! Aki a vadat tiltott eszközzel jogosulatlanul elejti, két törvényt is megsért és vétségéért bírsággal, illetve börtönbüntetéssel sújtható.

A vadorzást alapvetően két szempontból lehet vizsgálni. Az egyik az orvvadászattal okozott kár, mely anyagi és vadállománybeli károkat jelent. „A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról” szóló 1996. évi LV. törvény értelmében az orvvadászat bírsággal büntethető. Anyagi szempontból, természetesen a Magyar Állam, illetve az illetékes vadászati társaságot éri a kár. De természetesen a tudatos vadgazdálkodás is kárt szenved, melynek mértéket igen nehéz, ha nem lehetetlen felmérni. Az illegálisan elejtett vagy fogságba ejtett vadnak tenyésztési értéke van. A vadgazdálkodás célja, a természetes ellenség híján esetleg túlszaporodó állomány pozitív szelektálása is. Egy-egy jogtalanul elejtett egyed súlyos hiány lehet a vad populációban.

Számunkra, állatvédők számára természetesen mégis a másik aspektus a fontosabb, mely szerint a vadak tiltott eszközökkel történő vadászata állatkínzásnak minősül és így akár 2, minősített esetben 3 év börtönbüntetéssel is büntethető. Az állatkínzásról az Állatvédelmi törvény, a büntetés tételéről a 2004. évi X. törvény rendelkezik, mely a BTK alapján az állatkínzást bűncselekménnyé nyilvánítja.

Talán nem kell külön fejtegetésbe bocsátkozni, hogy milyen kínszenvedést okozhat egy állatnak pl. egy hurok- vagy egy taposócsapda. A csapda által okozott sebesülés és fájdalmon túl, szerencsétlen állatok lassú kínhalálra, éhenhalásra vannak ítélve. Akkor sincs sokkal szerencsésebb helyzetben a csapdába került állat, ha valamilyen csoda folytán sikerül kiszabadulnia a csapdából, hiszen szinte biztos, hogy valamilyen nagyon súlyos sérüléssel, esetleg a csapdának egy levált darabjával a lábán, nyakán, testén szintén nincs esélye a túlélésre.
Arról nem beszélve, hogy az orvvadászok nincsenek tekintettel senkire és semmire, így a csapdáikat bárhova kihelyezik. Ezzel sok esetben nem csak vadállatoknak, de háziállatoknak, kutyáinknak is macskáinknak is vesztét okozzák. A NOÉ Állatotthon Alapítványhoz szinte hetente érkeznek olyan bejelentések, melyek ilyen jellegű csapdákról, vagy csapdába szorult állatokról számolnak be.

A vadorzás elsődleges célja a haszonszerzés. Az orvvadászok illegális módszerekkel ingyen kívánnak vadhúshoz jutni. Meg kell említenünk, hogy az utóbbi időben gyakran hallunk, tapasztalunk olyan eseteket, melyeknél az erdők, zöldterületek közelében letelepedett, tanyát vert hajléktalanok helyeznek ki kezdetleges csapdákat, így biztosítva maguknak a mindennapi betevő falatot. Néhány héttel ezelőtt, egy ilyen esetben mi magunk is segítséget nyújtottunk egy bálakötélből eszkábált hurokcsapdában vergődő őznek a főváros közepén.


Visszatérve a konkrét ügyünkre, tehát a hatósági állatorvosokkal közös helyszíni szemle feltárta, hogy az ingatlan tulajdonosa szinte minden kétséget kizáróan illegális vadállattartás és vadorzás, tehát állatkínzás vétségében elmarasztalható. Az eljárás az Állategészségügyi Igazgatóság állatorvosaival azonnal megkezdődött, az ügy kivizsgálása folyamatban van.

Természetesen megtettük a feljelentést a Gödöllői Rendőrkapitányságon állatkínzás vétsége miatt. Hozzá kell tennem, hogy amikor előadtam a rendőrségen, hogy milyen ügyben szeretnék feljelentést tenni, tanácstalanságot tapasztaltam.

Ennek a történetnek lassan 1 hónapja. Azért nem publikáltuk eddig, mert vártunk a végkifejletre. De sajnos úgy tűnik, erre még várnunk kell. Két vonalon is futnak az események, ennek ellenére hivatalosan a mai napig nem kaptunk értesítést a dolgok állásáról. Telefonos érdeklődésemre, nem hivatalosan, azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a tulajdonos vadállattartási kérelemmel fordult a vadászati hatósághoz – tehát jól gondoltuk eddig nem volt neki, és, hogy a rendőrök és az Állategészségügyi Igazgatóság újabb közös szemlét tartottak, mely során felszólították a tulajdonost a csapdák felszámolására.

Finoman fogalmazva sem vagyunk sem elégedettek, sem nyugodtak, hogy a borzalom nem folytatódik. Nem látunk bele sem a múltba, sem a jövőbe, miközben a szomszédok illegális vadhús kereskedelemről suttognak . . .

folyt. köv.



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában